Volt egyszer egy Amerika

Látlak, Amerika!Vigyázz, Amerika!Egyszer te is megtudod!Épp úgy ismerlek,mint a tenyeremet,bár még sosem jártam ott.Nekem a 44-ik utca sarkaolyan, mint a Kresz Géza vége,ahol fordul a villamos.(Kern András: Látlak, Amerika)Igen, magam is afféle libernyák vagyok, aki túlzott Amerika-imádatban nőtt fel; Winnetoutól és Old Shatterhandtól kezdve Gene Hackmanig, az Easy Ridertől és a Steppenwolftól Mr. Bergerig, Xaviertől (Brando a Fugitive Kindban, ami magyarul Orfeusz alászáll címen ment) Forrest Gumpig, Caleb Trasktól Holden Caulfieldig, Bing Crosbytól Elvisig, Bill Evanstől Chick Coreáig, satöbbi. Ez a humanista és liberális arculat az edge-ek, az élek és a szélek, az East és a West Coast Amerika-képe, nem a búzaövezeté vagy a Bible Belté – nálunk is a rurális, vallásos és öregecskedő vidék az illiberalizmus fő bázisa (a határokon túliak mellett).