Palágyi Péter Pál: Vendégpillangók

Zöld susogások, fényes árnyalatok, bólogatóágzöldek néznek le bölcsen az emberre,házak vörös rendjére, mellettük lüktető autóka szürke kígyón markánsan tudatják,az urak járata mindenen át, most mellékesek,habár ütemük állandó háttérzörej,mint járőrök a természet rendíthetetlenségében,a virágok illatéterét nem tudják megbolygatni,áttörnek rajtuk a madárdalok is,mint fogaskerekek között át-átröppenő szöszök,néhány fecske élénk csivogással játszik a szélben,akár az örömüket lelő, életvidám gyerekek,dongók döngnek, mint a levegő fűszerei,sima kéken, felhőtaréjmentesen leng fent a nagy égóceán,meleg sugarak borítják be lábszáramat,egy csodás takaró a szélsóhajok kertjében,beleborzongok a tér üde világába,megvan benne a helyem,nyugalomdimenzió, csak létezem,egy kutya is besétál gazdájával a pillanatba,a legváratlanabb pillanatban tárul fel a teljes harmónia,akár egy gyöngyszem a kagylóban, és önti rámmegújító léleknyarát, majd tovaszáll,de megmarad, mint egy ölelés,így érdemes a tovább és a miért,vendégpillangók a szürkegalamb nap nap utánokban.