Politikai közvéleményünk egyik központi témája évtizedek óta az elhibázott és ellentmondásos pénzügyi politikákból származó gazdasági teljesítményromlás, amely a mostani kormányzat szerint különféle eszközökkel már középtávon is korrigálható, így páratlan fejlődés és jólét veheti kezdetét. Az elmúlt évtizedek történései ugyan nem alapozták meg ezt az optimizmust, hiszen az Európai Unióból beáramló példátlan összegekkel sem sikerült csodát tenni – sőt. A korlátozott gazdasági növekedésnek azonban más, kevésbé nyilvánvaló okai is vannak, amelyekről alig esik szó.A váratlanul bekövetkezett rendszerváltásnak nem volt, nem lehetett átfogó stratégiája. Csak a politika és részben a gazdaság átalakítására születtek elfogadott elképzelések, más területeken többnyire az éppen hatalmon lévő pártok egyik-másik erős emberének elképzeléseit követték és követik. Az egymással szembemenő, sokszor teljesen ellentétes politikák nyomán romlott a modern gazdasági-társadalmi fejlődés meghatározó elemét alkotó emberi tudás és kultúra minősége is. Míg korábban ez magasabb színvonalú volt, mint az anyagi termelés szintje, mára valamennyi fejlettségi mutató jelentősen rosszabbá vált.
