Nem szivesen irom ezt a cikket: nem élek Magyarországon, és a választás eredménye nem érint sem engem, sem a családomat közvetlenül. Ezen kívül nem szeretnék senkit sem megbántani, sem barátaimat, sem a bátor, de szerintem tévesen gondolkodó ellenzékieket. De nagy tétről van szó: az Orbán-rendszer megbuktatása magyar sorskérdés és európai érdek.Tizenhat év alatt könyvek, tanulmányok és sok-sok cikk jelent meg az uralkodó párt garázdálkodásának következményeiről. Az első és máig érvényes látleletet az időközben elhunyt barátom, a világhírű közgazdász, Kornai János már 2011-ben megírta: az Orbán-rendszer célja egy olyan hatalmi erődítmény felépítése, amely egy demokratikus, békés kormányváltást szabad választással lehetetlenné tesz. Itt csak a legfrissebb és szerintem kitűnő Rosta Miklós cikkre („Az Orbán-rendszer jellemrajza és lebontásának feltételei”, Élet és Irodalom, február 6.) szeretném a figyelmet felhívni, anélkül, hogy megismételném helytálló következtetéseit és időszerű figyelmeztetéseit. Rosta és a kiváló történész, Gyáni Gábor (Magyar Narancs, 2025. december 18.) is rámutat arra, hogy a Fidesz legbiztosabb szavazóbázisát a legszegényebb falusi, alacsony iskolázottsággal rendelkező rétegek adják. Ennek oka a csaknem teljes kiszolgáltatottságuk a helyi és a központi hatalomnak és a mindent elárasztó NER politikai propaganda. A szervezett butítás eredménye Gyáni finom fogalmazása szerint az, hogy „nincsenek tisztában a valóság mibenlétével.”
