Szállásköltségre kell a dánoknak a menedékkérők pénze

• A menedékkérők értékeinek a tartózkodás költségeinek fedezésére szolgáló lefoglalásáról és a koppenhágai kormány más ellentmondásos intézkedéseiről adott magyarázatot a dán külügyminiszter és a migrációs miniszter hétfőn az EP állampolgári jogi bizottsága előtt.
• Dánia hivatalos álláspontja szerint a külföldön bírált intézkedések nem sértik az ország nemzetközi jogi kötelezettségvállalásait.

Egy nappal a dán parlament szavazása előtt a koppenhágai kormány két minisztere adott számot hétfőn az Európai Parlament állampolgári bizottságában a kabinet élénk visszhangot kiváltó menekültügyi intézkedéseiről. Kristian Jensen külügyminiszter, és Inge Stojberg, migrációért felelős miniszter hitet tettek az európai alapértékek mellett, felhívták a figyelmet a példátlan menekülthullám kiváltotta rendkívüli helyzetre, ami úgymond rendkívüli intézkedéseket tesz szükségessé, és hangsúlyozták, hogy Dánia a képviselők egy része által nyíltan bírált vagy megkérdőjelezett intézkedésekkel nem szegi meg nemzetközi kötelezettségvállalásait.

A LIBE-szakbizottság tagjai két ellenmondásos intézkedés miatt hívták tetemre a dán kormány tagjait. Az egyik döntés értelmében – amiről kedden szavaz a dán parlament – az országban menedékjogot kérők készpénzét és egyéb, nem személyes értéktárgyait 1300 euró felett lefoglalják és a menedékjogi eljárás ideje alatt a menedékkérők szállási és étkezési költségeinek fedezésére fordítják. A másik döntés értelmében az ideiglenes védelemben részesülő személyek esetében csak egy három éves időszak után nyílna lehetőség a családegyesítésre.

A képviselők közül többen is, így Cecilia Wikström (svéd liberális), vagy a német szociáldemokrata Birgit Sippel aggodalmuknak adtak hangot a tagállamok között kibontakozó verseny miatt, amelynek célja, hogy a menekültek befogadási szabályainak szigorítása révén elveszítsék a menedékkérők szemében a vonzerejüket. Az említett képviselők emellett úgy vélték, hogy a családegyesítés három évre történő kitolása nem sarkallja majd a beilleszkedésre a menekülteket, és kételyeket támaszt a genfi menekültügyi és emberi jogi konvenció vonatkozó szabályainak tiszteletben tartása iránt.

A dán migrációs miniszter véleménye szerint a dán intézkedéseket részben félreértették, részben pedig félremagyarázták a sajtóban. Rámutatott, hogy Dániában a menedékkérőknek – akik rendelkeznek a szükséges forrásokkal – már a ’90-es évek óta lefoglalják érkezéskor bizonyos értéktárgyait, amiből menedékjogi kérelmük elbírálása alatt szállás- és étkezési költségeiket fedezik. A náluk levő készpénznek csak az 1300 euró feletti részét kell a hatóságnál hagyniuk, és ugyanekkora értékhatár vonatkozik az értéktárgyaikra is. A menedékkérők számára kedves, személyes értéktárgyakat – például a jegygyűrűt, vagy családi emléktárgyakat – megtarthatják. És ha nem értenek eget az eljárással, bíróságon fellebbezhetik meg a döntést.

„Az 1300 euró tisztességes határ” – vélekedett Stojberg, aki szerint a menedékkérők ugyanolyan elbánásban részesülnek, mint a dán lakosok. A mindenkire kötelezően alkalmazott alapelv szerint ugyanis, akik el tudják tartani magukat, azoknak maguknak kell állniuk a költségeket, és Dániában erre megvan a minimális határ, amit jelen esetben alkalmaznak. Arra is emlékeztetett, hogy Bajorországban, Baden-Württembergben és Svájcban is hasonló eljárás létezik.

Több képviselő is, így Sophie in’t Veld (holland liberális) értetlenül fogadta a migránsok és a dán állampolgárok helyzetének összehasonlítását, hiszen utóbbiaknak más személyes értékeik is vannak, és a menedékkérőktől eltérően dolgozhatnak is. Cornelia Ernst (német, Egyesült Baloldal) pedig arra kérdezett rá, hogy hova folyik be a menedékkérőktől lefoglalt készpénz és értéktárgy, és mit kezdenek a hatóságok a pénzzel. Részben az idő rövidsége miatt a dán miniszterek nem adtak konkrét választ egyik fenti kérdésre sem.

Az Európai Bizottság képviselője arra hívta fel a figyelmet, hogy Dániát a dublini rendszer és az Eurodac-szabályozás kivételével nem köti az EU menekültügyi politikája, és nem kell megfelelnie az egyes irányelveknek. A Dánia által is aláírt nemzetközi szabályok végrehajtása ugyanakkor kötelező. Steven Ryan, ügyvivő osztályvezető (belügyi főigazgatóság) hangsúlyozta, hogy a tulajdon lefoglalása a nemzetközi jog szerint csak akkor fogadható el, ha arányos és szükséges. A Bizottság, amelynek elmondása szerint csak a jogszabályok elfogadása után lesz alkalma mélyrehatóan megismerkedni azok tartalmával, összességében tartózkodott a dán intézkedések minősítésétől.

Ami a családegyesítési szabályok változását illeti, Inge Stojberg hangsúlyozta, hogy az egy évről három évre történő hosszabbítás (addig tehát nem csatlakozhatnának a családtagok a menedékkérőhöz) kizárólag az ideiglenes védelemben részesülőkre vonatkozik, az üldöztetésnek kitett személyekre és a klasszikus menekülőkre nem. A miniszter a Dániában 2015-ben regisztrált 21 300 menedékkérő 20 százaléka tartozott az ideiglenes védelmet kapott személyek kategóriájába. Dán érvelés szerint a népesség arányában az ország az első tízben van, ami a súlyos költségvetési pluszterhek miatt indokolta a mostani korlátozást.

Kristian Jensen külügyminiszter arra is felhívta a figyelmet, hogy az új jogszabályt a dán pártok között széles támogatás övezi, és várakozásai szerint kedden a képviselők háromnegyede megszavazza a szigorítást.

Több képviselő, köztük Birgit Sippel is elsősorban a családegyesítésre vonatkozó új szabályok átgondolására sürgette a koppenhágai kormányt. „A 3 éves hosszabbítás nem arányos, engem nem fognak meggyőzni arról, hogy az” – vetette oda a svéd Cecilia Wikström. Cornelia Ernst szerint a hároméves moratóriumnak a gyakorlatban akár 5 éves különélés is lehet a következménye, ami szerinte már az alapjogi charta rendelkezéseibe ütközik.

A meghallgatás végén Louis Michel (belga liberális) éles szóváltásba keveredett az ülésen elnöklő Gál Kingával, a LIBE alelnökével, akin előbb fennhangon, majd ordítva kérte számon a vita levezetését. Azt rótta fel, hogy szerinte az egész egy álvita volt, ami szégyen az EP-re nézve, és konkrétan azt vágta a magyar képviselő fejéhez, hogy „kényelmetlen lett volna számára az, hogy a dánok kapcsán Magyarországról és Lengyelországról is beszéljenek”. „A válaszok nem elégítenek ki, és nyilvánvalóan ellentmondanak a szerződésnek” – kiabálta magából kikelve a korábbi belga külügyminiszter, akit Gál Kinga hiába próbált lecsillapítani, mire végül berekesztette az ülést. A levezető elnök „elfogadhatatlannak és példanélkülinek” nevezte az incidenst.

A LIBE bizottság később visszatér a kérdésre és dönt arról, hogy a dán ügynek legyen-e folytatása.