Elment egy újságíró, akinek szent volt a szöveg, íróként, szerkesztőként, olvasószerkesztőként. Különleges képességgel látta meg a lényegest a lényegtelen tengerében, s eredeti módon tudott tényeket úgy elemezni, hogy azokon túl mindig megjelent egyfajta filozófia, egy távolabbi fókuszból való rálátás. Szelíd volt és töprengő, inkább kérdezett, mint kijelentett, inkább meggyőzött, mint rábeszélt. Ízléssel nyúlt mindenhez, ami kultúra, legyen bár színház vagy klasszikus zene, festmény vagy szobor, kiállítás vagy tánc. Читать дальше...