TTIP-leleplezések: vihar egy pohár vízben?
Éles szópárbajba és kölcsönös vádaskodásba torkollott hétfőn az Európai Bizottság és a Greenpeace között a környezetvédő szervezet által megszerzett körülbelül 250 oldalnyi bizalmas dokumentum kiszivárogtatása, ami tápot adhat az EU és az Egyesült Államok között a transzatlanti partnerségi szerződésről (TTIP-ről) folyó tárgyalások ellenzőinek.
Ignacio Garcia Bercero, az Európai Unió főtárgyalója a „leleplezésekben” közölt állításokra reagálva több ízben is „teljesen tévesnek” és fél információkon alapulóknak nevezte a Greenpeace által levont következtetéseket. A környezetvédő szervezet pedig képmutatónak nevezte a blogjában az állításokat módszeresen cáfoló Cecilia Malmström, kereskedelmi biztost.
Egyelőre nem tudni, hogy az incidens mennyire rombolja majd a kölcsönös bizalmat a tárgyalódelegációk között, és az Egyesült Államok – amely az EU-tól eltérően nem hozza nyilvánosságra elfogadott tárgyalási álláspontjait – válaszul szigorításokat kér-e majd az általa átadott bizalmas anyagok kezelésében.
„Ki fogjuk vizsgálni a kiszivárogtatások eredetét” – közölte az EU főtárgyalója, aki népes delegáció élén a múlt héten New Yorkban már a 13-ik tárgyalási fordulón vett részt az amerikai partnerekkel.
A felek között már a kiszivárogtatott dokumentumok státusza is nézeteltérés tárgya. A Greenpeace közleménye „tárgyalási szövegekről” tesz említést, arra a következtetésre jutva, hogy „a dokumentumok első alkalommal lebbentik fel a fátylat az amerikai pozícióról, és „az EU demokratikus jogalkotási folyamatainak megváltoztatására irányuló szándékos kísérletekről van szó”.
A kereskedelmi biztos blogbejegyzésében erre így reagál: „szemben azzal, amit sokan gondolni látszanak, a kereskedelmi tárgyalásokon az úgynevezett konszolidált szövegek nem egyenlők a tárgyalások kimenetelével. Ezek a két fél tárgyalási pozícióját tükrözik, semmi mást. És az nem hathat a meglepetés erejével, hogy vannak olyan területek, ahol az EU-nak és az USA-nak eltérő nézetei vannak”.
A Bizottság tehát azzal felel a Greenpeace vádjaira, hogy rámutat, a környezetvédő szervezet úgy állítja be az amerikai tárgyalási pozíciót vagy a 13 konszolidált szöveget, mintha az eleve a tárgyalások végeredményét tükrözné. Garcia Bercero példaként említette azt, hogy az amerikai tárgyalási pozícióban, ha nem is szó szerint, de felvetődik a genetikailag módosított termékek ügye. Az uniós tárgyalási álláspontban viszont egy szó sincs róla, mert az EU egyszerűen nem hajlandó tárgyalni erről a kérdésről.
A Greenpeace konkrétan négy szemrehányást tesz a 248 oldalnyi dokumentum áttanulmányozása után Brüsszelnek. Ezek némelyikéről mondta utóbb az EU főtárgyalója azt, hogy „teljesen tévesek”.
Először is a Greenpeace azt rója fel, hogy a szövegből hiányzik az a 70 éves szabály, ami lehetőséget ad az országoknak a kereskedelem korlátozására „az emberi, állati és növényi élet, illetve egészség védelmében, vagy a kimerülő természeti erőforrások megóvására”.
„Alapvetően téves állítás. Valamennyi dokumentum magába foglalja a WTO-szabályokat” – cáfol az Európai Bizottság.
Egy másik súlyos állítás, hogy a konszolidált szöveg (ami tehát egyetlen dokumentumban összefoglalja a két fél álláspontját) egyáltalán nem tesz említést az úgynevezett elővigyázatossági elvről, ami az EU-ban az egészségügyi, környezetvédelmi, fogyasztóvédelmi kockázatok kizárásának bevetett módja, szemben az amerikai kockázatkezeléssel.
Ignacio Garcia Bercero szerint az EU vonatkozó tárgyalási pozícióinak első oldalain feketén-fehéren megerősítik ezt az alapelvet. „Egyetlen kereskedelmi szerződés sem fogja soha csökkenteni a fogyasztók, a környezet vagy az élelmiszerek biztonságát. A kereskedelmi megállapodások nem fogják megváltoztatni a GMO-ról szóló szabályozásunkat, vagy azt, hogyan állítjuk elő a marhahúst és hogyan védjük a környezetet” – szögezte le Cecilia Malmström.
A cikk még nem ért véget. Kérjük lapozzon a folytatásért!
„Malmström biztos képmutató. A kiszivárgott konszolidált dokumentumok nem tesznek említést az EU elővigyázatossági elvéről, ami magasabb szintű védelmet jelent a fogyasztóknak és a környezetnek. Amire a biztos hivatkozik, az egy EU pozíciós papírban van, ami nem része a konszolidált szövegnek” – replikázott Jorgo Riss, a Greenpeace európai uniós igazgatója.
Egy további vád szerint az EU (és az USA) sokkal nagyobb beleszólást engednek a vállalati lobbistáknak a döntéshozatali folyamatba, mint másoknak. Amit kategorikusan cáfol a kereskedelmi biztos. „Figyelembe vesszük az ipar hozzájárulásait, de ugyanez vonatkozik a szakszervezetekre, a fogyasztóvédőkre, az egészség- vagy környezetvédő szervezetekre, amelyek valamennyien tagjai a rendszeresen ülésező konzultatív csoportnak” – mutatott rá Malmström.
A Greenpeace még azt is a Bizottság szemére hányja, hogy egyetlen szó sincs a dokumentumokban a klímavédelemről, és a klímavédelmi célokról.
Garcia Bercero szerint ugyanakkor mindez félrevezető, mert a dokumentumokat nem teljes egészében tették közzé (igaz, azt nem tudni, hogy mi maradt ki belőle).
„A TTIP következményei kezdetben enyhék lesznek, de végső soron pusztító hatásúak. Azt eredményezi majd, hogy az európai jogszabályokat a kereskedelemre és a beruházásokra gyakorolt hatásuk alapján ítélik majd meg, és fittyet hánynak a környezetvédelemre és a közegészségügyi aggodalmakra” – vélekedik Jorgo Riss.
Az EU főtárgyalója ugyanakkor nem érti, hogy a Greenpeace mi alapján jut arra a következtetésre, hogy áthidalhatatlanok az ellentétek az EU és az Egyesült Államok álláspontja között.
„Teljesen normális, hogy mindkét oldal lehetőleg minél több célját el szeretné érni a tárgyalásokon. Ez nem jelenti azt, hogy a másik fél meghajol az igények előtt. Ez nem jelenti azt, hogy a felek félúton találkoznak. Olyan területeken, ahol az álláspontjaink túl távol állnak egymástól, egyszerűen nem fogunk megállapodni. Ebben az értelemben, számos riogató címlapsztori vihar egy pohár vízben” – közölte az uniós biztos. Majd hozzátette: „szó sincs róla, hogy a sztenderdek csökkentésén ügyködnék. Egyértelmű tárgyalási pozícióm van a tárgyalásokra az EU 28 kormányától, ami világosan kijelöli, hogy egy sikeres megállapodásnak hogyan kell kinéznie, és hol húzzuk meg a vörös vonalat a tárgyalásokon”.
A tárgyalások konkrét állásáról szólva az uniós főtárgyaló elismerte, hogy az EU nézőpontjából az amerikai közbeszerzési piachoz való uniós hozzáférés számottevő javításának érvényesítése ígérkezik a legkeményebb diónak. Elismerte, hogy az amerikai javaslat messze nem elégíti ki az EU igényeit, és nincs arányban a vámtarifa-csökkentési ambíciókkal, amelyek bizonyos szempontból csereszabatosak kellene hogy legyenek (az USA számára az egyik fő cél az uniós agrártarifák lenullázása, vagy csökkentése).
A konszolidált szöveg (tehát a két fél javaslatai) a fennmaradó vámtarifák 97 százalékát fedik le, és a maradék 3 százalék az igazán kényes termékekre vonatkozik, mint a marhahús, amiről – mint ahogy általában véve is a tarifákról – csak a tárgyalások legvégén fognak alkudozni, amikor jól láthatóvá válnak majd az alku körvonalai. Ugyancsak ebbe a kategóriába tartozhatnak a földrajzi védelmet élvező termékek.
Ami a borokat illeti, Bercero emlékeztetett rá, hogy a néhány éve megkötött EU-amerikai bormegállapodás az európai borok túlnyomó része számára megfelelő védettséget biztosít. Akad azonban néhány kivétel, így a Kaliforniában előállított pezsgő, ami nyílván a franciákat zavarja.
Arra is felhívta a figyelmet, hogy az EU-kanadai szabadkereskedelmi megállapodásban az EU csak bizonyos kvóták erejéig nyitja meg piacát a kanadai marhahús előtt, a hormonnal kezelt marhahúst viszont nem engedi be a piacára. Pontosan ezt az álláspontot képviseli az EU az USA-val folytatott tárgyalásokon is – tette hozzá.
A szabályozói együttműködésre visszatérve, ami egyesek szerint a TTIP fő hozzáadott értéke lenne az alkuban rejlő előnyök 80 százalékával, a főtárgyaló utalt rá, hogy miközben az autóiparnál vagy a gyógyszerészeti iparnál biztató lehetőségek nyílnak a két eltérő szabályozás egymáshoz való közelítésére (szabályozási konvergencia), addig például a kozmetikai ipar esetében ennek nagyon kicsi a valószínűsége. Hozzátette, hogy az USA elfogadta azt, (miként az EU is), hogy a megállapodás ezen a téren nem vezethet egyik oldalon sem a meglévő szabályok fellazításához és gyengítéséhez.
„Egyáltalán nem felel meg az igazságnak az az állítás, hogy az Egyesült Államok az európai védettség szintjének csökkentésére, fellazítására törekszik” – mutatott rá az EU főtárgyalója.
Bercero végül arra is kitért, hogy bár továbbra is az a cél, hogy lehetőleg még az Obama-adminisztráció alatt (azaz év végéig) befejezzék a tárgyalásokat, ezt a célt nem rendelik alá a minőségnek. Általános vélemény szerint a vitás kérdések nagy számára való tekintettel szinte semmi esélye annak, hogy a felek még ebben az évben pontot tegyenek a tárgyalásokra.
A TTIP-pel szemben több tagállamban egyre erősödő ellenállásról nem is beszélve, aminek hatására egyes kormányok is jóval óvatosabbá váltak az utóbbi időben.